Természetesen nem volt ez másképp a malinois esetében sem. A fajta a Brüsszel és Antwerpen között található Mechelen (népies nevén Malines) városáról kapta a nevét. A XIX. század végén megindult iparosítás, valamint az ezzel együtt csökkenő állatállomány miatt egyre kevésbé volt szükség munkájára, ám a mindeközben növekvő népszerűségnek örvendő bemutatók és versenyek szerencsére kapóra jöttek számára. Ezeken az erőpróbákon - akárcsak korábban - a teljesítmény számított, nem pedig a külső. Annak ellenére, hogy a malinois mindig kiválóan szerepelt a megmérettetéseken, nagyobb népszerűségre csak Közép-Belgiumban tett szert, mert az emberek többségének jobban tetszettek dús bundájú rokonai. idővel megváltozott a helyzet, és napjainkban a malinois világszerte elsőosztályú munkakutyává nőtte ki magát.
A malinois tulajdonképpen a profi könnyűatléta prototípusát képviseli a kutyák színes világában. Harmonikus, szikár testfelépítéssel, könnyű csontozattal rendelkezik, ezáltal nagyon gyors és fordulékony. Sebessége nem csupán mozgásra értendő: reflexei is kiválóak, így az adott szituációban fellépő reakciói is pillanatok alatt lezajlanak. Erre megdöbbentő példát meséltek nekem, melyet egy "Ring" munkaversenyen készült videófelvétel bizonyított. A Ring - melyben a malik igen sikeresen szerepelnek - leegyszerűsítve speciális, szabadfogású őrző-védő sportot takar, ahol a kutyáknak változatos, kiszámíthatatlan és életszerű szituációkban kell dolgozniuk, megengedettek az egésztestes fogások, de maximális elvárás az önkontroll és irányíthatóság. Nos, a felvételen szerepelt egy malinois, aki a menekülőelfogás feladatát kapta. A kiképző ráküldte kutyáját a sprintelő segédre, majd közvetlenül a fogás előtt "Ereszd-Hozzám"-ot vezényelt. A kutyaviselkedése lélegzetelállító volt. A parancs elhangzásakor már a levegőben úszott, de amint meghallotta az utasítást, a másodperc törtrésze alatt megfordult, majd négy lábbal dobbantva ellökte magát a segédről, és teljes erejéből vágtatott gazdájához.